A levegőréteg szövetek elsősorban a meleget szolgálják. Szerkezeti tervezésük révén háromrétegű szövetszerkezetet (belső, középső és külső réteg) alkalmaznak, hogy légrést hoznak létre az anyagon belül, melengető hatást érve el.
A szőtt szövetek használhatnak kétrétegű{0}}szövést, lánc- vagy vetülékfonal-rendszert adva a külső és belső lánc- és vetülékfonalak közé, hogy három-rétegű szendvicsszerkezetet képezzenek. A középső réteg bolyhos, rugalmas töltőfonalat használ, hogy stacioner légréteget hozzon létre, ugyanazt a hőtartást érve el. A legjellemzőbb példa a termikus fehérnemű.
A kötött anyagok közé tartozhatnak a vetülék-kötött dupla bordás szövések és a lánc{1}}kötött távtartók. A lánc-kötött távtartó szövetek dupla-tűágyas lánckötőgépen készülnek, távtartó fonalak segítségével a felső és az alsó réteg összekapcsolására, szendvicsszerkezetet alkotva. Ez a szerkezet nagyobb hézagokkal rendelkezik a távtartó rétegekben, nagyobb tervezési rugalmassággal és jelentős fejlesztési potenciállal rendelkezik.
A levegőréteg szövetei nem gyűrődnek és képesek felszívni a folyadékot-a légréteges szövetek három-rétegű szerkezettel rendelkeznek, középen nagy résekkel, a külső réteg pedig tiszta pamutszövet, így vízelnyelő és víz-záró tulajdonságokkal rendelkezik.